Íme kicsi fiam.Közvetlen hajnyírás előtt.2009.04.04.-én.

Ez egy kis rögtönzött fotóalbum is lesz róla, mert ugye mindenki a neki kedveset szereti nézegetni.

Mikor a kicsi fiam megjött, 2006.10.20.-án, egyszerre voltam a legboldogabb, és a legszomorúbb.

Szomorú voltam halálosan.Methos nem akarta a fiamat. Még terhes voltam, mikor ezt már félreérthetetlenül a tudtomra adta. Nem volt hajlandó a hasamat megközelíteni, és elidegenedett tőlem. Valójában megértettem őt. Tizennégy éves volt, ami nagyon-nagyon szép kor egy belga juhásznál. Születésétől én neveltem, két hónap kivételével mindig együtt voltunk. Mindenhová jött velem, még az iskolában is lakott, mikor árván maradtam. Bármi történt, az életem biztos pontja 1993-tól Met volt.97-ben maradtam magamra, és onnantól szó szerint elválaszthatatlanok voltunk, egészen a párom megjelenéséig. De mivel sokáig Norbi is Pesten dolgozott, ez nem okozott törést a gazdi-kutya viszonyunkban. Egészen addig amíg meg nem hallotta a baba szívét. Sosem felejtem el. Koratavaszi este volt, és a teraszon ücsörögtem.Met odajött, és a lábam mellé feküdt. Mindig ezt csinálta. De hirtelen felugrott. Először körbefordult, fülét felszegve, mint amikor azonosítatlan hangra öszpontosított. Majd előtört torkából az a jól ismert "idegen jelző" morgás. Először nem igazán fogtam fel, de ő akkor úgy döntött hogy a gyerek idegen. Legalább is neki.Tulajdon képpen ő hamarabb érezte a pici mozgását mint én. Nekem két nappal később vált tisztán érezhetővé hogy a picúr a pocakomban mozog. Mint egy könnyű kis buborék, fel és le úszkál. Met soha többé nem jött oda hozzám.Aznap este elvesztettem addigi életem legfontosabb szereplőjét, akinek azt köszönhettem hogy tizenévesen nem kallódtam el. Hogy értelmet adott a szabadidőmnek. Hogy volt kiért jónak, rendesnek maradni.

A kutya akiért addig tűzön-vízen keresztül küzdöttem magam, ellenem, ellenünk fordult. És valójában megértettem miért tette.

Néhány hónappal fiam születése után eltünt. Ő volt az igazi megbízható társ. Sosem kellett azért aggódnom hogy kimegy a nyitott kapun, és feltétel nélkül el tudtam engedni, mindig hibátlanul teljesített, sosem kellett kétszer behívni, vagy parancsot ismételni. Nem vagyok szentimentális. Egyszerűen profi volt a kutya. Nem magasztalom, ruházom fel értelmetlen képességekkel. Egyszerűen fegyelmezett volt. Addig amíg meg nem érezte a fiamat. Infantilissá, irányíthatatlanná, agresszívvé vált. Akicsi még nem volt három hónapos, mikor az orrom előtt kiugrott az utcára a kerítésen át, és minden kiabálás ellenére eliramodott.Hetekig kerestem.Hirdettem, jártam a menhelyeket. Egy este csörgött a telefon.Az a főbérlőm volt akinél érettségi alatt laktam, kutyával persze. Azt kérte ne haragudjak, de időbe telt míg megtalálta a számomat. Nem tudott hamarabb szólni, de egy héttel korábban náluk találta Metet az udvarban a régi kutyaházában. Addigra kihűlt. Úgy pusztult el ahogy élt. Tisztán. Azon a helyen, amihez a legjobban ragaszkodtunk, abban az utcában ahol kisgyerekként is laktunk. Mert ott még együtt voltunk. Legalább is én így akarok rá emlékezni.Sokan kételkedtek ebben a történetben, legfőképp az állatorvos, hisz Met korához képest kifogástalan állapotban volt. Sérülést pedig  pedig állítólag nem láttak rajta. Méltatlanul, a közterületesek vitték el, ezt nem hagytam volna, de változtatni már nem tudtam rajta.

Ő távozott, átadva minden helyet a kisfiamnak. Néha úgy érzem, a vén juhászkutyának igaza volt. Kevés lettem volna mindkettőjüknek.

 

Baba a világ legjobb kisbabája volt.Minden anyának ilyen újszülöttet kiívánok.Én sosem keltem kialvatlanul. Születésétől mellettem aludt, önkiszolgáló rendszerrel szopott, és kétévesen magától hagyta abba.

Most hogy kezd nőni, kidomborodik, hogy ugyanolyan állatbolond lesz mint én. Nincs az a jószág ami ne érdekelné, és a hörcsögön kívűlsemmitől nemtart. Még Bocitól sem, pedig a drága kutyánk potom kilencven kilót nyom:

Nagyon korán kezdtem a kisfiamnak a tiltásokat tanítani. Kiadósan kellett fegyelmezni, hogy a tucatnyi féle háziállat ne okozzon sérülést neki, de nagyon gyorsan tanul.Egyetlen egy balesetünk volt, arra sem számítottam, mert ugyebár a hörcsögöt kifejezetten gyerekek kedvenceként tartják számon, és a nagyfülű Sziszifuszt nem is tudja a picúr felizgatni. De vettünk neki egy párt, ő az anyahörink, Perla, aki viszont mint kiderült kifejezetten nem kedveli a gyerekeket. Meg is harapta a pici fiam ujjacskáját, volt is sírás rívás! Azóta sem megy a hörikhez nélkiülem, de meg egyáltalán nem akarja őket fogdosni.

Oldal: Kicsi fiam és az állatok
Új Éden Mancslak-Beusz hobbi kisállatos és családi oldala - © 2008 - 2024 - ma-ta-mancs-lak-uj-eden.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat